Makrogazdasági

Makrogazdaságtan, más néven makroökonómia, a közgazdaságtan azon ága, amely a gazdaság egészének aggregált jelenségeit elemzi. Fő kérdései közé tartozik a gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatottság és az infláció alakulása, a nemzeti jövedelem és kibocsátás összefüggései, a pénzügyi és külkereskedelmi kapcsolatok, valamint a gazdasági ciklusok dinamikája.

Az elméleti megközelítés magában foglalja a makrogazdasági modelleket (klasszikus, keynesiánus, neoklaszikus, DSGE-modellek) és az empirikus módszereket, például időbeli sorokat és strukturális becsléseket. A mutatók közé tartozik a bruttó hazai termék (GDP), inflációs ráta, munkanélküliség, a fogyasztói és beruházási kereslet, valamint a fiskális és monetáris mérleg.

A politika területei közé sorolható a fiskális politika (állami kiadások és adók) és a monetáris politika (központi banki alapkamat, kötelező tartalék, kötvényvásárlások), amelyeket a gazdasági növekedés serkentésére, az infláció féken tartására és a foglalkoztatás erősítésére alkalmaznak. Strukturális politika, oktatás, innováció és munkaerő-piaci reformok is befolyásolják a hosszú távú potenciális termelőképességet.

Jelenlegi viták közé tartozik a globalizáció hatása a termelékenységre és a munkásokra, a pénzügyi ciklusok volatilitása, a növekvő adósság és inflációs kockázatok, valamint a környezeti és klímaváltozási hatásokhoz való alkalmazkodás.