Makrogazdaságtan

Makrogazdaságtan a közgazdaságtan azon ága, amely a gazdaság egészét jellemző aggregált változók viselkedését és kölcsönhatásait vizsgálja. Fő célja a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, az infláció és a külső egyensúly megértése, valamint a gazdasági stabilitás elérése. A vizsgált jelenségek közé tartozik a GDP, a munkanélküliség, az infláció, a kamatlábak alakulása, a fiskális és a monetáris politikák hatása, valamint a nyitott gazdaságban az árfolyam- és kereskedelmi egyensúly kérdései.

A makrogazdaságtani elemzések alapját aggregált kereslet és aggregált kínálat, a ciklikusság és a potenciális (hosszú távú) növekedés kölcsönhatásai képezik. A modellek között megtalálhatók az IS-LM és az AD-AS keretrendszer, nyílt gazdaság esetén a Mundell–Fleming modell, továbbá különböző növekedéselméleti modellek (Solow-modell, endogén növekedés). Emellett fontos a gazdasági adatszolgáltatások, például a nemzeti számlák, a GDP, a foglalkoztatottság és az infláció mértékeinek monitorozása.

A makrogazdaságtan történetileg a 20. század közepén Keynesiánus tanítások hatására bontakozott ki, majd a monetarizmus, a neoklaszikus és az új Keynesiánus megközelítések fejlődtek ki. A terület középpontjában a fiskális és a monetáris politika eszközeinek hatékonysága, a gazdasági ciklusok stabilizálása, és a hosszú távú növekedés feltételeinek feltárása áll.