Kromatográfia

Kromatográfia olyan analitikai módszer, amely a komplex keverékek összetevőinek elkülönítésére és meghatározására szolgál a mozgó fázis és a statikus fázis közötti megosztási kölcsönhatások alapján. Az elválasztás lényege, hogy az analitikai részecskék a mozgó fázissal haladnak, de a statikus fázissal való különböző kölcsönhatások miatt különböző sebességgel mozognak; ennek eredményeként a komponensek elválasztottan jelennek meg a detektáláshoz.

Fő típusai közé tartozik a folyadékkromatográfia (LC) és a gázkromatográfia (GC). LC-ben a mozgó fázis folyadék, GC-ben pedig gáz halad át a hordozón. Emellett léteznek sík-kromatográfiák, például vékony réteg kromatográfia (TLC) és papírral chromatográfia. A modern laboratóriumokban a nagy teljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC, ill. UHPLC) a gyors és magas felbontású elválasztások alapja. Az elválasztás lehet partitions (partíciós) vagy adszorpciós alapú, és megkülönböztetjük normál- és fordított fázisú elválasztásokat is.

Az elválasztást általában töltet vagy kapilláris oszlopon keresztül végzik, és a műszert detektora kíséri. Detektorokra például UV–Vis, fluoreszcencia, refraktometria, tömegspektrometria (MS) vagy elektro-kémiai detektálás alkalmazható. A GC-nél gyakori detektorok közé tartozik a FID és a MS.

A kromatográfia elsősorban kvalitatív és kvantitatív analízisre szolgál a gyógyszer- és élelmiszeriparban, környezeti analitikában, klinikában, valamint proteomikában és metabolomikában. A módszer történetében Mikhail Tsvet munkája jelenti a kiindulópontot a 20. század elején; a kolonnás rendszerek és a detektálási technikák fejlődése a 20. század második felében és a 21. században tovább növelte a technika sokféleségét és alkalmazhatóságát.