Koraszületés

Koraszületés a terhesség 37. hete előtt történő születést jelenti. A koraszüléseket gyakran három csoportra bontják: rendkívül koraszülött (<28 hét), koraszülött 28–32 hét között, és késői koraszülött 32–37 hét között. A koraszülés globálisan a csecsemőhalandóság és a hosszú távú egészségügyi problémák egyik legfontosabb kockázati tényezője, és előfordulási aránya országonként jelentősen változik.

Okok és kockázati tényezők: A koraszülés gyakran magzati vagy anyai tényezők összjátékából adódik, és sok esetben nem található egyetlen kiváltó ok. Gyakori okok közé tartozik a többes terhesség, fertőzések, preeclampsia vagy más anyai kóros állapotok, alacsony testtömeg, méhösszenyomódás, valamint korábbi koraszülés. Külső tényezők közé tartozik a dohányzás, alkoholfogyasztás és kábítószer-használat.

Kimenetek és kezelés: A koraszülött babáknál gyakoriak a tüdő, hő‑ és táplálási problémák, fertőzések és ritkábban agyi érrel kapcsolatos szövődmények. A kezelési megközelítés magában foglalja az antenatális kortikoszteroidokat a magzat tüdőérésének elősegítésére, a magnézium-szulfát neurovédelmet, és a születés utáni intenzív neonatális gondozást. Túlélés és hosszú távú kilátások a gestációs kor, az időben megkezdett kezelés és a kísérő egészségügyi problémák függvénye.

Diagnózis és megelőzés: A terhesség előrehaladtával történő pontos becslés ultrahangos és klinikai adatok alapján történik. Megelőző dolgozások közé tartozik a megfelelő terhességi gondozás, progeszteron terápia magas recidíva kockázat esetén, és szükség esetén tocolysis, hogy lelassítsák a szülést egy ideig, hogy a kortikoszteroidok hatása érvényesülhessen.

Hosszú távú kilátások: A túlélés javult a fejlett neonatális ellátásnak köszönhetően. A korai koraszülöttek nagyobb eséllyel küzdenek hosszú távú légző-, neurológiai vagy fejlődési problémákkal, de sok gyermek a későbbiekben teljes vagy részleges felépülést ér el a korai beavatkozások révén.