koraszülöttek

Koraszülöttnek nevezzük azokat a csecsemőket, akik a terhesség 37. hete előtt születnek. A koraszülést három fő kategóriába szokták sorolni: rendkívül koraszülöttek (legfeljebb 28 hét), nagyon koraszülöttek (28–32 hét), és mérsékelten koraszülöttek (32–37 hét).

Globálisan a születések körülbelül 10%-a koraszülött. A kockázatot növelő tényezők közé tartozik az anyai életkor szélsőértékei, korábbi koraszülés, többszörös terhesség, fertőzések, hipertónia vagy preeclampsia, cukorbetegség, dohányzás, alkoholfogyasztás, placentális problémák és bizonyos orvosi kezelések.

A koraszülés gyakorlati következményei közé tartozik a légzési problémák miatt gyakori légzési distressz-szindróma (RDS), apnoe, intraventrikuláris vérzés, necrotizáló enterokolitis, retinopátia (ROP) és hőmérséklet-szabályozási nehézségek, táplálkozási gondok és fertőzések. A kimenetel nagyban függ a korától, a kórház specializációjától és az időben megkezdett kezeléstől.

Az ellátás részben megelőző és részben sürgősségi jellegű. A terhesség alatt adott kortikoszteroid (betametazon) segíti a magzat tüdőérését, a 32 hét előtt pedig magnézium-szulfát adása neurológiai védelemre utal. A baba légzését támogató terápia (CPAP vagy mechanikus ventiláció), minőségi táplálás és fertőzésmegelőzés van jelen. A kenguru-gondozás és a fejlődést támogató ápolási programok javítják a kimenetelt.

A túlélés és a hosszú távú kilátások javultak a modern neonatológiában; sok koraszülött felépül a normális fejlődés felé, de egyesek mozgás-, tanulási vagy viselkedési problémákkal rendelkezhetnek. Rehabilitációval és korai fejlesztéssel ezek a nehézségek mérsékelhetők.

A megelőzés az elsődleges cél: szoros prenatalis gondozás, a kockázati tényezők kezelése, fertőzések megelőzése, dohányzás és alkoholfogyasztás kerülése, és a terhességek megfelelő előkészítése.