ventiláció

Ventiláció, vagy szellőztetés, a belső terek levegőjének cseréje a külső levegő felhasználásával azért, hogy szabályozza a hőmérsékletet, a páratartalmat, a beltéri szennyező anyagokat és a széndioxid-koncentrációt, ezáltal javítva a levegőminőséget és a komfortot.

Típusok közé tartozik a természetes ventiláció, amely nyílások, ablakok és kémény-kialakítások révén az éghajlati viszonyokból adódó nyomáskülönbségek folytán valósul meg; a gépi vagy mechanikus ventiláció, amelyet ventilátorokkal, csatornákkal, szűrőkkel és vezérléssel működtetnek; valamint a kombinált vagy hibrid rendszerek, amelyek a természetes és a gépi elemeket ötvözik.

Fő elemei közé tartoznak a légkezelő egységek (AHU), csatornák, szűrők, damperek és szabályozó szenzorok. A rendszerek gyakran tartalmaznak hővisszanyerő vagy energianyerő egységeket (HRV/ERV), amelyek a kiáramló levegő energiatartalmának egy részét visszanyerik a beáramló levegő felé.

A működés alapelvei közé tartozik az óránkénti levegőcsere-szám (ACH) és a ventilációs hatékonyság mérése. A tervezés során figyelembe veszik az épület tömörségét, a külső levegő minőségét, a beltéri tevékenységet és a karbantartást. Cél a CO2-szint, a páratartalom és a szennyezőanyagok kontrollja, miközben az energiafogyasztást súlyozottan mérlegelik.

Alkalmazási területek között szerepelnek a lakó- és középületek, egészségügyi létesítmények és ipari folyamatok. A ventiláció hozzájárul a beltéri levegő minőségének javításához és a nedvesség szabályozásához, de a helyes tervezés és karbantartás nélkül energiafogyasztás és beltéri szennyeződés is növekedhet. Szabályozási keretek között megemlítik az ASHRAE 62.1-et és az európai EN 16798-1-et, amelyek a beltéri szellőzés minimális követelményeit meghatározzák. Karbantartásként a szűrők cseréje, a csatornák tisztítása és az egységek rendszeres ellenőrzése szükséges a hatékony és megbízható működés érdekében.