Korallzátonyok

A korallzátonyok tengeri ökoszisztémák, amelyeket élő korallpolipok építenek fel kalcium-karbonátból álló vázakból. A korallok és szimbiontáik, elsősorban zooxantellák nevű algák, együtt élnek: az algák fotoszintézissel biztosítják a korallok táplálékát, ami lehetővé teszi a zátony gyors növekedését és a gazdag élővilág kialakulását. A zátonyok jellemzően fényes, meleg vizekben alakulnak ki.

Általában sekély, tiszta és napfényes tengervízben fejlődnek ki; a zooxantellák jelenléte nélkülözhetetlen a növekedéshez. A korallzátonyok három fő elrendeződési típusba sorolhatók: fringe (part menti) zátonyok, barrier zátonyok és atollok, amelyek gyűrű alakú korallgyűrűkből és középponti tavacskából állhatnak.

Elterjedésük trópusi és szubtrópusi tengerekre korlátozódik, különösen az Indo-Csendes-óceán és az Atlanti-óceán meleg övezeteiben. Jelentős példák közé tartozik Ausztráliában a Nagy-korallövi zátony, Belize-i zátonyrendszer és a Maldív-szigetek környéki zátonyok.

Jelentőségük sokrétű: gazdag faj- és élettérrel szolgálnak, védik a part menti területeket a hullámtól, és fontos gazdasági forrást jelentenek a halászat és a turizmus számára. Emellett hozzájárulnak a tengervíz biogeokémiai folyamataihoz.

Kihívások és megőrzés: a korallzátonyokat leginkább a klímaváltozás okozta felmelegedés, az óceánok savasodása, szennyezés, sedimentáció és a túlhalászat sújtja. Kockázatot növelnek a hirtelen viharok és betegségek is. Megelőző és helyreállító intézkedések közé tartozik a védett területek kijelölése, fenntartható halászat, korallszigetek rehabilitációja és a klímavédelmi intézkedések.