tengervízben

Tengervízben egy magyar adverbialis kifejezés, amelynek jelentése „a tengervízben”. A kifejezést tudományos és leíró szövegekben használják arra, hogy megjelöljék, hogy egy anyag, folyamat vagy élőlény a tengervízben történik vagy ott történik megfigyelése. Nem önálló tudományos fogalom, hanem nyelvi jelzés a tengeri környezetre vonatkozó jelenségek kifejezésére.

Összetétel és jellemzők. A tengervíz összetétele összetett oldat: átlagosan mintegy 35 praktikus sóságérték (psu) a sótartalom, azaz körülbelül 35 g oldott só kilogrammonként. A fő ionok a nátrium (Na+) és a klorid (Cl−), melyek együtt a tömegek nagy részét alkotják (kb. 85–90%). Követik őket a szulfát (SO4^2−), magnézium (Mg^2+), kalcium (Ca^2+) és kálium (K+). Kis mennyiségben előfordulnak nyomelemek és különféle karbonátok is. A tengervíz összetétele helyenként változik földrajzi helytől, mélységtől és áramlásoktól függően.

Fizikai tulajdonságok. A sűrűség általában hozzávetőlegesen 1,025 g/cm3 25 °C-on, és a sűrűség változik a hőmérséklet és a sótartalom függvényében. A fagyáspont körülbelül −1,9 °C. A pH általában enyhén lúgos, kb. 7,5–8,5. A vezetőképesség magas, színét pedig a fényelnyelés és a fényáteresztés összessége adja, gyakran kékes árnyalattal.

Ökológiai és emberi szerep. A tengervíz élővilágnak otthont adó közeget nyújt, részt vesz a világméretű szén- és nitrogénkörforgásokban, és szállítja a tápanyagokat és szennyező anyagokat. Ezen tulajdonságok alapján fontos az óceánográfia és a tengeri ökoszisztémák vizsgálata.

Használat és kihívások. Desalination (fordított ozmózis vagy termikus eljárások) révén ivóvíz előállítása történik; ipari hűtéshez és hőközléshez is használt. A kloridionok korróziót okozhatnak infrastrukturális rendszerekben, ami anyagtudományi és karbantartási szempontból figyelmet igényel. Környezeti kérdések közé tartozik a szennyezőanyagok, mikroplasztikok jelenléte és az éghajlatváltozás hatásai, például savasodás és felmelegedés.