Kondenzátor

Kondenzátor, vagy kondenzátorok, egy passzív elektronikai komponens, amely elektromos energiát tárol elektromos mező formájában. Két vezetőlemez között dielektromos közeg található; a lemezek között felgyülemlő töltések az energiát tárolják. A kapacitás mértékegysége a farad (F). A C = ε0 εr A / d képlettel közelíthető a kapacitás, ahol A a lemezek közös felülete, d a lemezek távolsága, εr a dielektromos közeg relatív permittivitása. Gyakorlati értékek általában mikrofarád (µF), nanofarád (nF) vagy pikofarád (pF).

Konstrukció és típusok: a kerámiakondenzátorok (Class I és Class II/III) non-polarizáltak, gyorsak és általában kisebb kapacitást kínálnak; a filmkondenzátorok polipropilén vagy poliészter dielektromot használnak, jó stabilitással rendelkeznek; az elektrolitikus kondenzátorok (folyékony vagy szilárd elektrolit) és a tantalum kondenzátorok nagy kapacitást érhetnek el kis méretben, de polarizáltak és érzékenyek a fordított feszültségre, hőre és öregedésre. A kerámiák és filmek általában nem polarizáltak és stabilabbak, míg az elektrolitikus és tantalum típusok nagyobb kapacitást adnak rövidebb méretben, de specifikus használatot igényelnek.

Jellemző paraméterek közé tartozik a névleges feszültség, a kapacitás, az ESR (belső ellenállás), az ESL, valamint a hőmérsékletfüggés és az élettartam. A kondenzátorok élettartama és teljesítménye romolhat hő, túláram vagy túlfeszültség hatására. Alkalmazások széles köre van: tápegységek szűrése és kiegyenlítése, jelcsatolás és DC izolálás, RC időzítők, zajcsökkentés és sávszélesség-szűrés, illetve energiatárolás rövid ideig tartó ciklusokban.