Kiszáradás

Kiszáradás, vagy dehidratáció, olyan állapot, amelyben a test elveszít vízet és elektrolitokat, vagyis több vizet veszít, mint amennyit visszajuttat. Enyhe, mérsékelt és súlyos fokokra oszlik, és általában a test vízháztartásának kiegyensúlyozatlanságából adódik. Gyakori oka a nem elegendő folyadékbevitel, fokozott izzadás, gyomor-bél fertőzések miatti hányás vagy hasmenés, láz, bizonyos diuretikumok, illetve cukorbetegség miatti megnövekedett vizeletürítés. Különösen veszélyeztetettek a csecsemők, az idősek, a sportolók és a meleg éghajlaton élők.

Tünetek a kiszáradás mértékétől függenek. Enyhe kiszáradásnál gyakori a szomjúság, száraz száj és ajkak, száraz bőr. Mérsékelt esetben csökken a vizelet mennyisége, a vizelet sötétebb színe, fáradtság és szédülés jelentkezhet. Súlyos kiszáradásnál zavartság vagy idegesség, gyors és gyenge pulzus, alacsony vérnyomás és eszméletvesztés lehet jelen; gyermekeknél gyors pulzus, ingerlékenység vagy aluszékonyság figyelhető meg.

Diagnózisát elsősorban klinikai állapot alapján állapítják meg, a laboratóriumi vizsgálatok pedig elektrolitokat (például nátrium, kálium), vesefunkciót és vércukorszintet ellenőriznek.

Kezelése a kiszáradás súlyosságától függ. Enyhe vagy mérsékelt esetben gyakran elegendő a folyadék- és elektrolittartalmú orsó folyadék (orális rehidratációs oldat) orális fogyasztása. Súlyos kiszáradásnál intravénás folyadékpótlás szükséges, általában sóoldat vagy Ringer-laktát oldat formájában, a elektrolitok egyensúlyának helyreállításával. Fontos a normál táplálás folytatása, különösen gyermekeknél.

Prevencióra törekedve ajánlott a rendszeres folyadékbevitel, különösen meleg időben és intenzív testmozgás során, illetve hasmenés vagy hányás esetén az ORS alkalmazása a gyors és hatékony folyadékpótlás érdekében. Veszélyt jelentő tünetek esetén orvosi segítség kérendő.