vízháztartásának

A vízháztartásának fogalma a szervezet víz- és elektrolit-egyensúlyának fenntartását jelenti. Megbízható vízháztartás alapja a sejtek és testfolyadékok megfelelő térfogata és ozmolalitása, amely hozzájárul a vérnyomás stabilitásához és a sejtek működéséhez.

A bevitel központi eleme a folyadék, amely származhat italokból, élelmiszerekből és a metabolikus vízből. A veszteség pedig több útvonalon történik: vizeletben, székletben, és olyan észrevehetetlen veszteségekben, amelyek a bőrön és a légutakon keresztül zajlanak (izzadás és párolgás légzés közben).

A vízháztartás szabályozása főként a hipotalamuszban lévő ozmoreceptorok és a szomjúság közvetítésével történik. Az antidiuretikus hormon (ADH, vazopresszin) növeli a víz visszaszívását a vesében, ezáltal csökkenti a vizelést. A nátrium- és vízháztartást a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel és a nátrium–visszatartással is szabályozzák.

Kóros állapotokban vagy időskorban a vízháztartás könnyen felborulhat: dehidratáció vagy túlzott folyadékbevitel, diabetes mellitus vagy diabetes insipidus, SIADH és más kórképek befolyásolhatják az egyensúlyt. A klinikai megfigyelés jelei közé tartozik a testsúly változása, a szomjúság, száraz nyálkahártyák, és a vizelet mennyiségének vagy összetételének elváltozásai.

Az orvosi gyakorlatban a vízháztartás állapotát a testsúly, a vizelet mennyisége és sűrűsége, valamint a plazma ozmolalitása segítheti felmérni.