Jelátvitelnek

Jelátvitelnek a jel továbbításának folyamata one place to another egy adott közegben. A jel lehet analóg vagy digitális formájú, és a sikeres átvitelt gyakran modulációval, kódolással és hibajavítással érjük el. A jelátvitel fő elemei a forrás, az átviteli közeg és az adó–vevő készülékek (modulátor, demodulátor, oszcillátor, antenna vagy vezetékek). A közeg lehet vezetékes vagy vezeték nélküli; vezetékes például párhuzamos vagy koaxiális vezeték, optikai szál, míg vezeték nélküli megoldások RF-s vagy infravörös, illetve fényalapú kapcsolatok lehetnek.

A jelátvitel két alapvető megközelítésre bontható: analóg és digitális. Analóg átvitelnél a jel folyamatos, míg digitális rendszereknél diszkrét idő- és értékkészletet használnak. A moduláció a hordozó jel tulajdonságait (amplitúdó, frekvencia vagy fázis) módosítja a közegben történő továbbítás érdekében. Digitális rendszerekben gyakori modulációs eljárások közé tartoznak a PSK, QAM, valamint az OFDM, míg a hibajavításot kódolás és nyugtázás biztosítja.

A jelátvitel alkalmazási területei széles körűek: telefonhálózatok, televízió- és rádióadás, számítógépes és internetes hálózatok, vezeték nélküli kommunikáció és műholdas átviteli rendszerek, illetve optikai hálózatok. Kihívásai közé tartozik a zaj és torzítás, a jel gyengülése, multipath hatás, interferencia és késleltetés. Az alapelvek közé tartozik a rétegmodellek szerinti szervezés, modulációs és kódolási technikák alkalmazása a megbízható és hatékony átvitel érdekében.