modulációval

Moduláció alatt olyan eljárást értenek, amelynek során egy információs jelet (alapjel) úgy viszonyítanak egy hordozóhoz, hogy az információ hosszabb távon is továbbítható legyen. A hordozó jel lehet analóg vagy digitális, és a moduláció célja többek között a jel átvihetőségének javítása, a sávszélesség kiaknázása és a jel-zaj viszony optimalizálása.

Analóg moduláció példái közé tartozik az amplitúdó-moduláció (AM), a frekvencia-moduláció (FM) és a fázis-moduláció (PM). Az AM a hordozó amplitúdóját módosítja a közvetített jel alapján; az FM a frekvenciát, a PM pedig a fázist változtatja. Az AM egyszerű, de zajérzékeny, míg az FM és a PM jobban ellenállnak a zajnak, gyakran szélesebb sávot igényelve.

Digitális moduláció során az információt kvantált szimbólumokkal kódolják a hordozóra. Gyakori módszerek az amplitúdó shift keying (ASK), a frekvencia shift keying (FSK), a fázis shift keying (PSK) és a kvadrátú amplitúdó- és fázismodulációt alkalmazó QAM. A QAM nagyobb spektrális hatékonyságot ér el, de fokozottan érzékeny a zajra.

Fő paraméterek közé tartozik a sávszélesség, a teljesítményhatékonyság és a jel/zaj viszony. A teorikus tervezés során alkalmazzák például Carson-szabályt FM-modulációkhoz vagy Nyquist-kritériumot digitális modulációkhoz a megfelelő átviteli sebesség és sávhasználat meghatározására. Demodulációval a befogadó visszaállítja az eredeti információt koherens vagy nem koherens detektálással. Modulációt széles körben alkalmaznak rádió-, televízió- és műholdas rendszerekben, valamint vezeték nélküli kommunikációban és adatátvitelben.