Modulációt

Moduláció alatt olyan jelátviteli művelet értjük, amely során egy hordozójel jellemzőit - általában az amplitúdót, a frekvenciát vagy a fázist - módosítják egy bemeneti információs jel alapján. A cél, hogy az információ átvihető legyen a fizikai adócsatornán, meghatározott sávszélességen és energiamegtakarítással, és lehetővé tegye a többjelű átvitel adaptálását a csatorna jellemzőihez.

Analóg modulációk közé tartozik az amplitúdó-moduláció (AM), a frekvencia-moduláció (FM) és a fázismoduláció (PM). AM során az információs jel a hordozó amplitúdóját változtatja, amely miatt létrejönnek a felső és alsó oldalsávok; zajérzékenyebb, de egyszerű detektálású. FM a hordozó frekvenciáját variálja, robusztusabb a zajjal szemben, de általában nagyobb sávszélességet igényel (Carson-szabály szerint). PM a hordozó fázisát módosítja, és gyakran része különböző modulációs rendszereknek.

Digitális modulációk közé tartoznak a BPSK (binary phase-shift keying), a QPSK (quadrature PSK), a 8-PSK és a QAM (quadrature amplitude modulation) különböző fokozatai, valamint a FSK és az ASK. A digitális technikák lehetővé teszik nagyobb spektrális hatékonyságot és jobb hibajavítást, testre szabott paraméterekkel a kívánt teljesítményhez.

Demodulációja során a vevő visszaállítja az eredeti információt. AM esetén gyakran elég az envelope detektálás; FM/PM esetén frekvencia- vagy fázisdetektálás szükséges, gyakran koherens eljárásokkal. A sávszélesség a modulációtípustól és a kódolástól függ; a Carson-szabály adja a FM sávszélesség becslését.

Alkalmazások széles köre: analóg rádió- és televízióadások, mobil- és vezeték nélküli hálózatok, műholdas kommunikáció és általános adatátvitel. A moduláció alapelve a modern telekommunikáció alapja.