amplitúdót

Az amplitúdó (amplitúdó) a rezgő vagy hullámzó jel legnagyobb kitérése a középértéktől. Ez a jel nagyságának legáltalánosabb jellemzője, amely megmutatja, milyen erősen vagy milyen mértékben mozog a rendszer.

Matematikailag, ha a jel x(t) sinusoidális, például x(t) = A sin(ωt + φ), akkor az A az amplitúdó. Más, nem szinuszos jelek esetén az amplitúdó a jel abszolút értékének felső határa, vagy a maximálisan elért elmozdulás.

Az amplitúdó különböző területeken érthető: mechanikai rezgésekben a test legnagyobb elmozdulása a központi helyzethez képest; akusztikában a hangnyomás-változás csúcsértéke; elektromos jelekben a feszültség vagy áram legnagyobb értéke. A gyakorlatban gyakran megkülönböztetik a csúcsérték-amplitúdót (peak amplitude) és a csúcs-értékek kétszeresét, azaz a peak-to-peak amplitúdót.

Kapcsolódó fogalmak közé tartozik a gyök-mean-squared (RMS) amplitúdó, amely sinusoidnál A/√2-nek felel meg; ez a hatás átlagos energiájával kapcsolatos, mert az erősség és a teljesítmény gyakran az amplitúdó négyzetével arányos.

Az amplitúdó mértékegysége a kontextustól függ: lehet méter a mechanikai rezgésekhez, volt vagy csúcselőjel a feszültségnek, pascal a nyomásváltozásnak, és így tovább.