akusztikában

Az akusztikában a hang és a hangterjedés fizikai, perceptuális és technikai összefüggéseit vizsgáló tudományág. A tárgykör magába foglalja a hangforrások működését, a közegben való terjedést, a felületek visszaverődését, a csengési időt, illetve a hallás észlelésének jelenségeit. A terület három fő ágra bontható: fizikai akusztika, pszichoakusztika és alkalmazott akusztika.

Fizikai akusztika a hanghullámok fizikai leírását és a közeg tulajdonságait írja le: terjedés, gyengülés, visszaverődés és hulláminterferencia. Pszichoakusztika az emberi és állati hallás észlelésének törvényszerűségeit vizsgálja, például hangmagasság, hangerő, timbrikus jellemzők és zaj észlelése. Az alkalmazott akusztika a gyakorlatban hasznosítható elméleteket foglalja magában, ideértve az építészeti akusztikát és az elektroakusztikát.

Mérési és fogalmi alapok között szerepel a hangnyomás szint (dB SPL), a frekvencia, a hullámhossz és az impedancia. A tervezés és értékelés során relevánsak a reverberációs idő (RT60) és a hangrendszerek jellemzőinek leírása. Emellett gyakori eszköz a hangspektrum elemzése Fourier-transzformációval és az impulzusválasz mérése.

Az alkalmazások közé tartozik a koncerttermek és stúdiók hangminőségének tervezése, a terek akusztikája, a hangrendszerek és hallásvédelmi eszközök fejlesztése, valamint a beszéd- és zenei kommunikáció minőségének javítása.