hallásvédelmi

A hallásvédelmi fogalom a halláskárosodás megelőzésére irányuló intézkedések összességét jelöli, amelyek zajos környezetekben alkalmazhatók. Kiterjed az ipari, építőipari, logisztikai és más munkahelyekre, de a magánéleti zajforrásokra is.

A megelőzés háromszintű megközelítés: műszaki beavatkozások (zajcsökkentés, zajszigetelés, csillapítás, rezgéscsökkentés), szervezési intézkedések (expozíció időtartamának rövidítése, váltás, pihenőidő), valamint személyi védőfelszerelések (füldugók, fülvédők).

Személyi védőeszközök közé tartoznak a fülvédők, például fülmuffik és füldugók, valamint az aktív hallásvédelmi eszközök. Választáskor figyelembe veszik a csillapítást, az illeszkedés pontosságát, a kényelmet és a higiéniát. Az EU szabványai közé tartozik az EN 352, amely a hallásvédő eszközök követelményeit és vizsgálatait határozza meg. A csillapítást gyakran SNR (EU) vagy NRR (USA) értékkel adják meg, de a valós védettséget a viselés és a méret szabja meg.

Expozíció-értékelés és szabályozás: zaj expozíció LAeq,8h értékével mérhető; a jogszabályok meghatározzák az intézkedési szinteket és a megengedett értékeket, valamint előírják a hallásvédelmi programokat, rendszeres egészségügyi szűréseket és a képzést.

Gondozás és karbantartás: a hallásvédő eszközöket tisztán kell tartani, rendszeresen ellenőrizni, sérült részeit cserélni, és csak száraz, megfelelően tárolt helyen használni. Megosztásuk higiéniai okokból kerülendő.