Inkubáció

Inkubáció, a kifejezés eredeti latin származású, utal a kontrollált körülmények között végzett fejlődésre vagy növekedésre. A leggyakoribb értelemben a betegségek esetében az inkubációs időt értjük: az az időszak, amely a fertőződés és a tünetek megjelenése között telik el. A gyakorlatban ugyanakkor a kifejezés utalhat arra is, amikor élő- vagy sejttenyészeteket, kultúrákat vagy tojásokat bizonyos körülmények között, például hőmérsékleten és páratartalom alatt kezelnek a növekedés elősegítése érdekében.

Az inkubációs idő hossza változó és több tényezőtől függ. Pathogén típusa, a fertőzés dózisa, a szervezet immunrendszerének állapota, az átviteli út és egyéni tényezők mind befolyásolhatják. A hosszabb inkubációs idő gyakran lehetővé teszi a tünetmentes továbbterjedést, ami megnehezíti a fertőzés felismerését és a terjedés megelőzését.

A közegészségügyben az inkubációs idő ismerete segít a megfigyelésben, a hordozók azonosításában és a karantén vagy megfigyelési időszakok meghatározásában. Ugyanakkor az inkubációs periódusok egyénileg és esetenként is változhatnak, ezért csak becslésként használhatók.

Példák az inkubációs idők tartományára: influenza kb. 1–4 nap, bárányhimlő (rubeola) 10–21 nap, bárányhimlő 14–16 nap átlagosan, és a SARS-CoV-2 fertőzés gyakran 2–14 nap között kezd tüneteket adni. HIV-fertőzés esetén gyakran 2–4 hét, de akár hónapokig is eltarthat. Rabiesz esetében a tünetek megjelenése általában hónapokban mérhető, ritkán több év is lehet.