Inicializálás

Inicializálás olyan folyamat, amelynek során egy változónak, objektumnak vagy rendszerkomponensnek kezdeti értéket adnak, hogy érvényes, használatra kész állapotba kerüljön. A deklaráció csak a létezést hozza létre, az inicializálás pedig a kiindulási értéket is megadja.

Számítástechnikai és szoftveres környezetben az inicializálás több szintre osztható: változók értékének megadása, objektumok konstruktorokkal történő létrehozása, adatszerkezetek feltöltése kezdeti adatokkal, vagy memória- és eszközállapotok beállítása. Emellett a rendszerek és eszközök állapotának előkészítését is magában foglalhatja a boot folyamat során.

Nyelvek szerint különböző lehet a viselkedés. Statikus vagy fordításkori inicializálás esetén az értékek a program betöltésekor kerülnek meghatározásra. Nullázás vagy alapértelmezett értékek felállítása külön környezetben történhet. C-ben például az automatikus változók nem kapnak kezdeti értéket, a statikus változók viszont nullákkal indulnak; Java-ban a mezők alapértelmezett értéket kapnak, a lokális változóknak használat előtt értéket kell adniuk. C++-ban különböző inicializálási formák léteznek, például érték-, lista- vagy konstruktor-alapú inicializálás, és az objektumok konstruktoraival is lehet kezdeti értékeket megadni.

Hardveres környezetben az inicializálás a rendszerindítás része: a BIOS/UEFI, a bootfolyamat és a meghajtók inicializálása biztosítja, hogy a hardveres eszközök és az operációs rendszer megfelelően működjenek. Az inicializálás lehet eszköz-specifikus vagy általános, és gyakran ismétlődő lépéseket igényel.

Az eljárás helytelen végrehajtása hibákhoz és sebezhetőségekhez vezethet. Ezért fontos, hogy a kezdeti értékek jól legyenek meghatározva és ellenőrizve, és a kód világos legyen. Jó gyakorlati elv a közel a használathoz történő értékadás, konstrukciós minták alkalmazása és megfelelő dokumentáció.