Húsfogyasztás

Húsfogyasztás a táplálkozás része, amely a húsfélék bevitelének mennyiségét és típusát jelenti. A három fő kategória a vörös hús (marha, sertés, bárány), a fehér hús (csirke, pulyka, egyéb baromfiak) és a feldolgozott húsok (kolbász, sonka, felvágottak).

Kulturális és vallási környezetben változó jelentőséggel bír; hosszú ideig alapvető fehérjeforrás volt, különböző konyhákban különböző szerepe van. A történelmi trendek és élelmiszerellátás is alakította fogyasztási szokásokat, és ma is diverzifikált mintákat mutat a világ különböző részein.

Egészségügy: a magas vörös húsa- és különösen a feldolgozott húsok fogyasztása összefügg a szív- és érrendszeri betegségek, valamint bizonyos ráktípusok kockázatával. A nemzetközi irányelvek szerint érdemes a feldolgozott húsokat kerülni vagy mérsékelni, a vörös húst pedig mértékkel fogyasztani, és a fehérjeforrásokat változatosan, növényi fehérjékkel, halakkal és hüvelyesekkel is kiegészíteni.

Környezeti és etikai tényezők: a húsfogyasztás jelentős környezeti lábnyommal jár, hozzájárul a földhasználáshoz, vízfelhasználáshoz és üvegházhatású gázok kibocsátásához. Az állatjólét és fenntarthatóság kérdései egyre fontosabbak a fogyasztók és a döntéshozók körében.

Trendek és gyakorlati megközelítések: világszerte változó a fogyasztás üteme; egyes régiókban csökken, máshol nő. A táplálkozási irányelvek általában a feldolgozott húsok kerülését, a vörös hús mérsékelt fogyasztását, valamint a növényi és tengeri fehérjék előtérbe helyezését javasolják.