Hámsejtek

Hámsejtek, vagy epitheliális sejtek, a hámot alkotó sejtek összességét képezik, amelyek a test belső és külső felületeit, valamint a mirigyeit borítják. Ezek a sejtek számos szerkezeti és funkcionális változatban fordulnak elő, és eredetük a későbbi szervtől függően a három embrionális rétegből származhat: ektodermából, endodermából vagy mesodermából. A hám általában sejtekből álló lemezeket képez, amelyek apiko-bazalis pólusuk szerint polarizáltak; a bazális oldalon a bazális membránhoz kötődnek és a felszínen kontaktusokat alakítanak ki.

A hámsejtek elrendezése szerint lehetnek egyrétegűek vagy többrétegűek. Sejttípusuk szerint pedig beszélhetünk laphámos (squamous), köbhámos (cuboidal) és hengerharmos (columnar) sejtekből álló epitheliumokról. Szabályozott sejthálózatuk közvetítő tényezői közé tartoznak a tight junctionok (szoros kapcsolatok), az adherens kapcsolatok és a desmoszómák, amelyek védelmet és diffúziós kontrollt biztosítanak. Egyes hámok mikroszkopikus képződményeket is felépítenek: a microvillusokat a vékonybél belső felszínén, valamint a csillókat a légutak felszínén találhatjuk.

Funkcióik közé tartozik a védelem, a permeabilitás szabályozása, az anyagok felszívása és kiválasztása, valamint a szenzáció közvetítése. A hám általában vékony vagy közepesen vastag, és gazdag mirigyeket is tartalmazhat, amelyek sekretoros epitheliai sejtek formájában nyújtanak válaszokat. A hámsejtek általában avaszkularisak, nutrientszállításukat a kötőszövet alatti vér- és nyirokkeringés diffúziója biztosítja. A folyamatos megújulás a bazális rétegben lévő őssejteknek köszönhető.

Példák közé tartozik a bőr epidermális hámrétege, a vékonybél nyálkahártyájának felületi epithelialis sejtjei, valamint a légutak csillószőrös hámja; az endothelium, a vérerek belső felszínét vonja be, szintén hámfajta. Klinikai szempontból a hámsejtek átalakulásai dysplasia, metaplasia vagy carcinoma formájában jelentkezhetnek, és a gyógyulási folyamatok is gyakran a hám regenerációjára támaszkodnak.