nyálkahártyájának

A nyálkahártya, vagy mucosa, a test belső üregeit és a környezetre nyitó felületeket borító nedves szöveti réteg. A legtöbb nyálkahártya a légző-, emésztő-, húgyúti- és női nemi útvonalak belső felszínét fedi, valamint a szem kötőhártyáját is magába foglalja. Szerkezete általában epithelium (hám) és lamina propria nevű laza kötőszövetből áll, gyakran a mucosa alatt található izmokat is magába foglaló muscularis mucosae réteg is előfordul. Az epithel típusai területenként változnak: a szájüreg és a nyelőcső felső része többrétegű laphámból áll; a gyomor és a vékonybél egyszerű oszlopos hámot tartalmaz; a légutakban pedig pseudostratified csillószőrös hám és goblet-sejtek találhatók.

A nyálkahártya funkciói közé tartozik a nedvesítés és védőréteg biztosítása, a részecskék és mikroorganizmusok megragadása, valamint a felszívódásra és kiválasztásra való felkészítés. A nyálkahártya által termelt nyálka, a mucous, segíti a nedvesítést, csökkenti a súrlódást és támogatja a védelmet. Emellett fontos immunológiai szerepe van: a nyálkahártya immunsejtjei, a mucosal-associated lymphoid tissue (MALT), a secretory IgA és más sejtek részt vesznek a helyi védekezésben.

Kóros állapotoknál gyakori a nyálkahártya kiszáradása (xerostomia), gyulladások (például rhinitis, gastritis, cystitis), fekélyek vagy mucositis, amelyek fertőzésekre vagy irritációra utalhatnak. A nyálkahártyájának állapota gyakran jelzi a belső egészségi állapotot, és környezeti tényezők (dohányzás, fertőzések, gyógyszerek) vagy dehidratáció befolyásolhatja.