Hallókészülékek

Hallókészülékek olyan elektromos orvostechnikai eszközök, amelyeket a halláskárosodás enyhítésére használnak. Fő feladatuk, hogy a hangokat a felhasználó számára érthetőbbé tegyék, különösen zajos környezetben vagy beszéd megértésekor. A készülékek általában mikrofont, erősítőt és hangszórót tartalmaznak, és a hangjeleket elektromos jellé alakítva juttatják a fülbe. A hagyományos analóg modellek helyét ma főként a digitális hallókészülékek vették át, amelyek programozhatók és adaptívak.

Az elhelyezkedés szerint leggyakoribb típusok: hátsó fülön viselt (BTE), fülbe illeszthető (ITE), hallójáratba illeszthető (ITC) és teljesen hallójáratba helyezett (CIC). A választás a hallásvesztés súlyosságától, a fül méretétől és a viselő kényelmétől függ. Modern készülékek jellemzően digitális processzorral dolgoznak, amely több beszéd-fókuszú programot és személyre szabható beállításokat tesz lehetővé.

Technológiák és funkciók közé tartozik az irányított mikrofonok, zajcsökkentés, visszajelzés elleni védelem és beszédkészség javítása. Sok készülék vezeték nélküli kapcsolódást kínál okostelefonokhoz, tévékhez vagy más eszközökhöz (például Bluetooth), és telecoil (T-coil) lehetőséget nyújt a közösségi hangrendszerekhez. A programozás és a beállítások történhetnek a hallásvizsgálat után.

Beállítás és karbantartás: a hallásvizsgálatot követően audiológus vagy hallókészülék-specialista személyre szabott programokat állít be, gyakran real-ear mérésekkel ellenőrizve a megfelelést. A karbantartás egyszerű: rendszeres tisztítás, száraz környezetben tárolás, elemek cseréje vagy töltése. Hivatalos, orvostechnikai eszközök lévén a vásárolt készüléket gyakran támogatják állami vagy biztosítási programok.

Megjegyzés: a hallókészülékek nem gyógyítják a hallást, hanem segítik a hangok és beszéd megértését.