Glikánláncok

Glikánláncok olyan polimer karbohidrátok, amelyeket monoszacharid egységek építenek fel, és amelyek gyakran kapcsolódnak fehérjékhez (glikoproteinek) vagy lipidekhez (glikolipidek) a sejtek felszínén vagy az extracelluláris térben. A glikánláncok lehetnek lineárisan vagy elágazóan felépülők, hosszúságuk és összetettségük pedig nagyfokú variabilitást mutat, amelyet a felépítő monoszacharidok típusa és a kötési módok határoznak meg.

Típusok és példák: a fehérjéken található glikánok fő típusai közé tartoznak a N-kötéses (N-glikán) és az O-kötéses (O-glikán glikanoidok). Emellett léteznek glikozaminoglikánok (GAG-k), mint a heparán-szulfát és a kondroitin-szulfát, amelyek hosszú, ismétlődő diszacharid egységekből álló láncok, gyakran proteoglikánok részeként. A glikánláncok alapvető szerepe a sejtközti kommunikációban, a receptorok felismerésében és a placentális vagy patogén kölcsönhatások modulálásában is megnyilvánul.

Képződés és szervezettség: glikánláncok bioszintézise a endoplazmatikus retikulum és a Golgi apparátusban történik, speciális glikoziltranszferázokkal, amelyek aktivált cukor donorokat használnak. Az enzimatikus sokféleség miatt a glikánok szerkezete rendkívül változatos, és a módosítások (acetiláció, sulfátálás stb.) tovább fokozzák a funkcionalitást.

Analízis és klinikai jelentőség: glikánláncok jellemzése kihívást jelent a technológiában, de módszerek széles köre létezik (glykomika, mass spectrometry, enzimatikus emésztések). Rendellenességek a glikánláncok szerkezetében congenitalis glikánhiány-betegségekhez (CDG) vezethetnek; a glikánok pedig költséges és potentialis terápiás célpontok maradnak.