Gerincvel

Gerincvelő, magyarul gerincvelő, a központi idegrendszer része. A nyúltvelő alatt kezdődik, a koponyaalapi nyíláson belépve a gerinccsatornába halad, és általában felnőtteknél az L1–L2 magasságában végződik, ahol conus medullaris formájában összekapcsolódik a cauda equina idegképleteivel. A gerincvelőt a dura mater, arachnoidea és pia mater hártyái védik, köztük a subarachnoid térben keringő cerebrospinális folyadék található.

Felépítésének központi eleme a szürkeállomány középen, H-alakú szürkeoszlopként, dorsal (felső) és ventral (alsó) szárnyakkal. A thoracalis és felső lumbalis szegmensekben oldalirányú, lateral horns formálják a preganglionáris vegetatív neuronokat. A fehérállomány a szürkeállományt körülveszi, és fel- és lefelé haladó pályákat foglal magában. A hátsó kötegben futó fasciculus gracilis és fasciculus cuneatus finom érzetet és propriocepciót közvetít; a tractus spinothalamicus fájdalom- és hőérzetet szállít; a kortikospinális út az önkéntes mozgatást biztosít.

Vérkeringését az elülső spinalis artéria és két hátsó spinalis artéria biztosítja, amelyeket segmentalis erek egészítenek ki. Emellett radikuláris erek is ellátják az érintett szakaszokat.

Funkciói közé tartozik az érző információk továbbítása az agy felé, a mozgató parancsok leadása a törzs és a végtagok izmainak felé, valamint a reflexes válaszok kialakítása. Sérülésekor elsősorban az érintett szegmentumban kioltott vagy csökkent motoros és szenzoros funkciók és megváltozott reflexek tünetei jelentkeznek.

Fejlődésében a gerincvelő az embrionális neural tube-ből alakul ki, és szegmentált szerkezetű: a gerincidegek dorsalis és ventralis gyökérrel lépnek ki a foramen intervertebrale-n keresztül. Gyakori kórképei közé tartozik a gerincvelő-sérülés, gerinccsatorna beszűkülése (stenosis), syringomyelia és szklerózis multiplexhez kapcsolódó elváltozások. Diagnózisa elsősorban MRI, ritkábban CT vagy myelográfia; emellett neurológiai vizsgálatok és célzott laboratóriumi vizsgálatok segítik a pontos hely meghatározását.