Földtudományban

Földtudományban, vagy geotudományban a Föld rendszerének összetevőit, folyamatait és történetét vizsgálják. A terület a földkéreg és a mély kőzetburok felépítésétől a felszín formáin át a víz- és légkörösszetevők kölcsönhatásáig terjed, figyelembe véve a geomorfológiai, hidrológiai, geokémiai és biogeokémiai összefüggéseket is. A földtudományok célja a földrendszerek működésének megértése, a múltbeli események értelmezése és a jelenlegi folyamatok előrejelzése, amely ösztönzi a fenntartható természeti erőforrás-kezelést és a környezeti kockázatok mérséklését.

A földtudományok története a természet megfigyelésén alapuló megismeréssel kezdődött, majd a 18. és 19. században a geológia megerősödése, a radiometrikus kormeghatározás és a tektonika elméletének fejlődése hozott rendszerezett keretet. A modern földtudomány nagy hangsúlyt fektet a mérnöki és környezeti alkalmazásokra, a különböző eszközök és módszerek kombinációjára.

Jellemző módszerek közé tartozik a terepi megfigyelés és mintavétel, a laboratóriumi analízis, a geofizikai mérések (például szeizmika, földradar, geomágneses módszerek), a geokémiai és isotópos vizsgálatok, a radiometrikus kormeghatározás, a távérzékelés és a GIS-alapú térbeli modellezés, valamint a numerikus szimulációk.

Foglalkozási területek közé tartozik a geológia, geofizika, geokémia, hidrogeológia, hidrológia, geomorfológia, paléontológia, vulkanológia és óceán- vagy földrészekkel kapcsolatos kutatások. Az eredmények hozzájárulnak a bányászat, a vízgazdálkodás, a környezetvédelem és a természeti katasztrófák megelőzésének tervezéséhez.