Fonológia

Fonológia a nyelvek hangtani rendszereinek leírásával foglalkozó tudományág. A hangok absztrakt, megkülönböztető szerepét hordozó egységeket, a fonémákat és azok variációit, az allofonokat vizsgálja, valamint feltárja a hangkapcsolatok és a szótagi szerkezet szabályait. A fonológia és a fonetika közötti különbség abban áll, hogy míg a fonetika a beszéd fiziológiai megvalósítását írja le, a fonológia a hangrendszerek általános mintázatait és működését tárja fel. A terület hozzájárul a nyelvek sokféleségének megértéséhez és az általános elvek feltárásához.

Főbb fogalmai közé tartozik a fonéma és az allofon közötti különbség, a fonotaktika (a megengedett hangkapcsolatok), a szótagstruktúra (onset, nucleus, coda) és a hangsorok szabályai. Emellett fontos a reprezentáció és a felületi alak közötti különbség, a fonológiai transzformációk és a fonológiai folyamatok, például asszimiláció vagy törlés.

Elméleti megközelítések közé tartozik a klasszikus generatív fonológia, az autosegmentális megközelítések és az Optimality Theory (OT). A 20. századi történeti fejlődésben meghatározó szerepe volt a prágai iskola munkáinak, Trubetzkoy és Baudouin de Courtenay felvetéseinek, valamint a későbbi formális irányzatoknak.

Alkalmazási területek közé tartozik a nyelvleírás és oktatás, a beszédtechnológia, a beszédfelismerés és a beszédszintézis, a nyelvi typológia és összehasonlító nyelvészet. A fonológiai leírások segítenek megérteni, hogyan épülnek be a hangok a beszéd és a megértés folyamatába, és hogyan tükröződik ez a nyelvi szerkezetekben.