Exportorientált

Exportorientált gazdaság vagy fejlesztési stratégia olyan gazdasági modell, amelynek növekedése és termelése jelentős részben a külpiacokra irányuló kivitelre épül. Ezt gyakran az importhelyettesítő iparszerkezettel szemben értelmezik, és a versenyképes termékek exportjára támaszkodik.

Jellemzői közé tartozik a nyitott kereskedelmi rendszer, a versenyképes árfolyam- és költségstruktúra, valamint a beruházások a termelési és logisztikai infrastruktúrába, az emberi tőke fejlesztése és a vállalati kapacitások bővítése. Gyakran ide tartoznak exporttámogatások, adókedvezmények a kivitelre fókuszáló vállalatok számára, és a globális értékláncokba való integráció, valamint a minőségbiztosítás és a nemzetközi szabványokhoz való alkalmazkodás.

Történeti összefüggésekben az exportorientált fejlődésátviteli modell számos kelet-ázsiai ország példájában játszott kulcsszerepet, például a 1960–1990-es években Szingapúr, Dél-Korea, Tajvan és Kína gyors ipari növekedésében. A módszer hatékonysága gyakran a technológiai felzárkózás, a termelékenység növekedése és a külkereskedelmi teljesítmény javulása révén mutatkozott meg, de a globalizációs ciklusok ki- és visszaesései szemben is érintették.

Előnyök közé sorolható a gazdasági növekedés gyorsítása, a foglalkoztatás bővülése és a külföldi bevételek növelése. Kockázatai közé tartozik a külső kereslet és árfolyamok kiszolgáltatottsága, a piacok túlzott függése és a környezeti vagy társadalmi hatások. A modern gazdaságok gyakran ötvölik az exportorientált elemeket a belső piac támogatásával, a kutatás-fejlesztés és az innováció erősítésével, hogy csökkentsék a túlzott külső függést.