Erkölcs

Erkölcs a közösségben élő emberek által elfogadott cselekvési normák és értékek összessége, amelyek megítélik, mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz. Gyakran magában foglalja a személyes felelősséget, a jellemet és a viselkedés formálódását befolyásoló elveket. Az erkölcs nemcsak egyéni vélekedés, hanem kollektív gyakorlat is, amely a társadalmi kapcsolatokban és intézményekben is megnyilvánul.

Az erkölcs és az etika kapcsolata a hétköznapi nyelvhasználatban szorosan összekapcsolódik, de a filozófiai értekezésben külön foglalkozik velük: az erkölcs inkább a gyakorlatban érvényesülő normákat és értékeket, a etika pedig a helyes cselekvés elméleti rendszertanát jelenti. Az erkölcsi diskurzusban gyakori a fogalmak közti határfelület vizsgálata, például az adott közösség erkölcsi követelményei és a személyes hivatástudat összefüggése.

Különböző etikai hagyományok befolyásolják az erkölcsi gondolkodást: erényetika a jellem és erények hangsúlyozásával, deontológia a kötelességekre építő normarendszereket vizsgálva, utilitarizmus pedig a cselekedet összköltség- és haszonszempontjait értékeli. Ezek a megközelítések gyakran összevethetők a gyakorlatban felmerülő dilemmákkal, például igazságosság, felelősség és jogi normák közötti összefüggések értelmezésével.

Történetileg az erkölcs hagyományosan vallási és közösségi gyökerekkel rendelkezett, később a modern filozófia és a társadalomtudományok hatására kibővült, és a jogi, politikai, illetve vállalati gyakorlatokra is kihat. Ma az erkölcs a személyes döntések mellett a társadalmi normák ésetikai kultúra kialakításának is központi eleme.