deontológia

A deontológia (deontológiai etika) olyan etikai elmélet, amely szerint a helyes vagy helytelen cselekedeteket elsősorban a cselekedethez kapcsolódó kötelességek, normák határozzák meg, nem pedig az eredmények. A deontológia fontos jellemzője, hogy bizonyos cselekedetek intrinsically erkölcsileg kötelezőek vagy tilosak lehetnek, akár pozitív vagy negatív következményeket eredményeznek is.

A kifejezés görög eredetű: deon = kötelesség, logos = tudomány. A modern deontológia legnagyobb hatású alakja Immanuel Kant, aki a kategorikus imperatívusz elvét dolgozta ki: olyan maximizmust válassz, amelyet egyetemes törvényként el tudnál fogadni, és amelyet az emberiséget mindig mint célt, nem pedig eszközt kezel. Kant hangsúlyozta az autonómiát, a racionalitást és az emberi jogok tiszteletét.

Más elméletek és fejlesztések közé tartozik W. D. Ross pluralista deontológiája, amely prima facie kötelességeket fogalmaz meg (pl. igazságosság, áldozatkészség, hűség, nem ártás), és a konfliktusok feloldását kontextusfüggő mérlegeléshez köti. A deontológia különbözik a konzekvencialista (vagy utilitarista) megközelítésektől, amelyeket elsősorban a cselekedet következményei alapján ítélnek meg.

Kritikák közé tartozik a merevség, a kötelességek közötti összeütközések kezelése és a következmények figyelmen kívül hagyása bizonyos etikai problémák esetén. Ennek ellenére a deontológia alapvető fogalmakat ad olyan területeken, mint a jog, az emberi jogok védelme és a professzionális etika.