erények

Az erények olyan tartós jellemzők vagy hajlamok, amelyek egy ember morálisan helyes magatartását, gondolkodását és érzelmeit alakítják. Olyan tartós képességek, amelyek a jó cselekvésre, a másokkal való tisztességes bánásmódra és a személyes bölcsességre készítenek fel. Az erények nem egyszeri cselekedetek, hanem szokások, amelyeket gyakorlással és önreflexióval alakítunk ki.

Az erények fogalma a görög– római és a vallási hagyományokból származik. Az erény szó a latin virtus kifejezésből jutott el a magyar nyelvbe. Gyakori felosztás szerint két nagy csoportba sorolhatók: kardinalis erények és teológiai erények. Kardinalis erények közé tartozik a bölcsesség, az igazságosság, a mértékletesség és a bátorság. Teológiai erények pedig a hit, a remény és a szeretet.

Az etika szerint az erények a jellem meghatározó elemei. Az arisztotelészi hagyomány szerint egy erény a túlzás és a hiány közötti megoldás, a közeledés az arany középút felé vezet. A szokások útján fejlődnek, és céljuk a személyes és társadalmi boldogulás, vagy eudaimónia megteremtése.

A vallási hagyományokban az erények együtt alkotják az erkölcsi élet útját: a kardinalis erények a ráció és a józan ész útját szolgálják, míg a teológiai erények hitet és szeretetet hangsúlyoznak. A modern pedagógiában az erények fejlesztése a jellemformálás része, amely magatartási konzisztenciát és társadalmi felelősségvállalást céloz.

Összegzés: az erények állandó, tanult jellemzők, amelyek hozzájárulnak a morális cselekvéshez és a társadalmi összhanghoz.