arisztotelészi

Az arisztotelészi kifejezés a görög filozófus, Arisztotelész nevéből származó melléknév. Magyarul azokra a gondolkodási irányokra, megközelítésekre utal, amelyek Arisztotelész filozófiájához kapcsolódnak vagy azt követik, illetve amelyeket a hagyomány az ő hagyatékaként értelmez. Gyakran használható az arisztotelészi logikáról, arisztotelészi etikáról, arisztotelészi metafizikáról vagy általában az ő szellemét tükröző gondolkodási módokról.

Főbb területei közé tartozik a logika (az arisztotelészi szillogika és a kategóriák rendszere), a metafizika (hylemorfizmus, az anyag és a forma összefonódása, valamint az okok és célok elemzése). Etika terén az erény etika a boldogság (eudaimónia) megvalósítását helyezi előtérbe, a középút és a gyakorlás szerepét hangsúlyozva. Politika területén az arisztotelészi gondolkodás szerint az állam célja a közjó előmozdítása, és különböző államformák vizsgálata a rend és a jó élet érdekében. A természetfilozófiában teleológiára és célszerűségre alapozó megközelítés figyelhető meg, amely a dolgok értelmét és fejlődését hangsúlyozza.

Historikusan jelentős hatást gyakorolt a középkori scholasticizmusra, ahol Aquinói Szent Tamás és más teológusok beépítették Arisztotelész tanításait a teológiába. Ma az arisztotelészi jelző olyan gondolkodási hagyományokra utal, amely a formát, a célt és az ok-okozati összefüggéseket állandóan vizsgálja, vagy egyszerűen Arisztotelészhez kötődő összefüggéseket ír le.