rendszertanát

Rendszertan (systematics) a biológiának az a tudományága, amely az élőlények sokféleségének rendszerezésével és evolúciós kapcsolataik feltárásával foglalkozik. Fő célja, hogy természetes csoportokat hozzon létre és nevezzen el őket, továbbá hogy a rokonsági viszonyokat tükröző taxonómiát alakítson ki. Ennek keretében vizsgálják a fajok közötti viszonyokat, a csoportosítás szabályait és a taxonok neveinek egységes használatát.

A rendszertan történeti alapjai a Linnaeus által megteremtett bináris nomenklatúra, amely a fajnevek egységességét biztosítja. A modern rendszertan a morfológiai adatok mellett a molekuláris információkat is felhasználja, és filogenetikai elveket alkalmaz annak érdekében, hogy monofiletikus csoportokat azonosítson. Eszközei közé tartozik a taxonómia és a nomenklatúra, valamint a filogenetikai elemzések; a rokonsági viszonyokat gyakran filogenetikai fákról mutatják be.

A rendszertan alkalmazásai között szerepel a biodiverzitás feltárása és leírása, a természetvédelem, az ökológia és a mezőgazdaság, a gyógyászat számára is releváns. Kritikus kérdések közé tartozik a fajfogalmak vitája (biológiai, filogenetikai vagy morfológiai megközelítés), illetve a homoplázia és a konvergencia, amelyek megnehezítik a helyes rokonsági viszonyok leírását. A rendszertanban ma az integratív megközelítés a különböző adatforrások összevetését hangsúlyozza.