Energiaegyensúly

Energiaegyensúly az energia bevitelének és az energiafelhasználásnak azon állapotát jelenti, amelyben a szervezet által felhasznált energiamennyiség és a bevitt energia összhangban van. Hosszú távon ez a helyzet a testsúly stabilitását eredményezi; ha a bevitt energia meghaladja a felhasznált mennyiséget, idővel többlet testsúly alakul ki, és fordítva, energiadeficit esetén fogyás következik be.

Az energiabevitel fő forrása az élelmiszerekben található makrotápanyagokból származó energia: szénhidrát, fehérje, zsír, továbbá alkoholt is számolni kell. Az energiafelhasználás három fő része: az alapanyagcsere (BMR), az étkezési és táplálkozási hatásból származó energiafelhasználás (termikus vagy TEF), valamint a fizikai aktivitás, amely magába foglalja a rendszeres edzést és a nem edzéssel töltött aktivitásokat is (NEAT). Az átmeneti vagy adaptív termogenézis is befolyásolhatja az összenergiafelhasználást.

A pozitív energiaegyensúly esetén a bevitt energia meghaladja a felhasznált energiát, ami hosszú távon testsúly- és testsúlykompozíció-változást okoz. A negatív energiaegyensúlykalorikus deficitet eredményez, ami testsúlycsökkenést hoz. Az egyensúly menedzselése alapvető része a testsúlykezelésnek, sporttudománynak és közegészségügynek.

Mérése általában becslésekre támaszkodik: önbevallott étkezési naplók, élelmiszer-összetevők számítása, illetve adott módszerekkel (például indirekt kalorimetriával vagy kettős címkézéses víz módszerrel) meghatározható a teljes energiafelhasználás.

Klinikai és népegészségügyi alkalmazásai közé tartozik a testsúlytervezés, az étrend-tervezés és a sporttudományos vagy fogyókúrás programok alapján történő közelítés. A gyakorlati valóságban az egyéni különbségek, a mérések bizonytalansága és a hosszú távú adaptációk miatt az energiaegyensúly dinamikus és személyre szabott megközelítést igényel.