testsúlycsökkenést

Testsúlycsökkenés alatt a testtömeg tartós vagy hosszabb ideig tartó csökkenését értjük, amely lehet szándékos (például fogyókúra vagy sportteljesítmény célja) vagy nem szándékolt (betegség vagy súlyos állapot következménye). Klinikai gyakorlatban gyakran figyelik a súlyvesztés mértékét százalékban: a 5–10%-os, illetve annál nagyobb mértékű fogyás súlyos jel lehet, különösen 6–12 hónapon belül.

Szándékos testsúlycsökkenés gyakran étrendváltozás, fokozott fizikai aktivitás és viselkedésmódosítás eredménye. Nem szándékolt testsúlycsökkenés okai közé tartoznak a krónikus betegségek és állapotok, például onkológiai betegségek, fertőző betegségek (például TB), gyomor–bél betegségek és malabszorpciós rendellenességek, hyperthyreosis, cukorbetegség, a veseműködés hosszú távú romlása, és pszichés tényezők. Gyógyszerek, például néhány antidepresszáns, antipszichotikumok, GLP-1 receptor agonisták is okozhatnak testsúlycsökkenést.

Értékelés: történet, fizikai vizsgálat, testsúly és testtömegindex (BMI) nyomon követése, derékkörfogat. Laboratóriumi vizsgálatok a kiinduló ok feltárására, tápláltsági állapot felmérése. Red flag: nem szándékolt súlyvesztés gyors ütemben (>5–10% 6–12 hónap alatt), éjszakai izzadás, láz, fájdalom, nyelési nehézség, gyengeség.

Menet közben a kezelés attól függ, hogy a testsúlycsökkenés szándékolt-e vagy sem. Ha a nem szándékolt ok áll fenn, fontos az ok meghatározása és kezelése; szükség lehet táplálási támogatásra és multidiszciplináris megközelítésre. Szándékos testsúlycsökkenés esetén pedig személyre szabott étrendi terv, fokozott fizikai aktivitás, viselkedésterápia és adott esetben gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozás obesity kezelésére.

Időskorban vagy táplálkozási kockázatokkal élők esetében különösen fontos a malnutríció és izomtömeg-vesztés kockázatának figyelése, és a fokozatos, kiegyensúlyozott táplálás zabezése a refeeding szindróma kockázatának elkerülése érdekében.