EPOtermelés

EPO-termelés az eritropoetin hormon endogén szintézisének és kiválasztásának folyamata, amely a vörösvértestek számának szabályozását szolgálja. Természetes EPO-t felnőttkorban elsősorban a vesék peritubuláris intersticiális fibroblasztjai termelnek; a magzati életben a máj a fő forrás. A hipoxia/oxigénhiány erősíti az EPO-termelést, míg normális oxigénszintéren alacsony szintre kerül.

A szabályozás alapja a hipoxia-indukáló tényezők (HIF-2α) szerepe. Normoxikus állapotban a HIF-α prolin-hidroxilázok (PHD) hatására lebomlik, míg hipoxia esetén stabilizálódik, dimerizál a HIF-β-vel, és kötődik az EPO promóteréhez, ezáltal fokozza az EPO-gén transzkriptumát. Az EPO receptor (EPOR) leginkább erythroid progenitor sejteken található a csontvelőben, így az EPO elősegíti a sejtek túlélését, proliferációját és érést, végső soron növelve a vörösvértestek számát és a hematokritot.

Klinikai jelentőség és biotechnológiai termelés: krónikus vesebetegségben vagy kemoterápia során az EPO-hiány anaemiát okozhat. Rekombináns formában gyártott EPO-k közé tartozik az epoetin alfa/béta és a darbepoetin alfa; utóbbi több szénhidrátlánccal rendelkezik, ami hosszabb hatástartamot biztosít. Gyártásukat általában CHO-létesítményeken végzik. Biztonsági szempontból a túlzott dózis emelheti a vérnyomást és a tromboembóliás kockázatot; doping célú használata sportban tiltott és ellenőrzik.