Domestikált

Domestikált (domesztikált) populációk vagy fajok alatt azon élőlényeket értjük, amelyek hosszú időn át az emberi felhasználás és tenyésztés hatására olyan öröklődő tulajdonságokkal változottak meg, amelyek jobban alkalmazkodnak az emberi környezethez, és gyakran szoros interakcióban élnek az emberekkel.

Fontos megkülönböztetés a domestikáció és a megszelídítés között: a domestikáció genetikai változásokat eredményez, amelyek generációk alatt terjednek, a faj egész populációjára kihatnak. A megszelídítés pedig általában egy vagy néhány egyedre vonatkozó, öröklődés nélküli folyamat.

Az emberi beavatkozás során történő szelektív tenyésztés révén olyan jellemzők kerülnek előtérbe, amelyek a hasznosítás szempontjából kedvezőek: nyitottság, együttműködő viselkedés, alkalmazkodóképesség a környezeti feltételekhez, fokozott termelékenység és bizonyos élettani vagy morfológiai változások.

Ismert domestikált fajok közé tartoznak az állatok közül a kutya (Canis lupus familiaris), macska (Felis catus), szarvasmarha (Bos taurus), juh (Ovis aries), sertés (Sus scrofa domestica), baromfi (például Gallus gallus domesticus); növények közül pedig a búza, rizs, kukorica és más gazdaságilag fontos kultúrnövények.

Történelmi szempontból az első domestikációk mintegy 10 000–12 000 évvel ezelőtt kezdődtek a Közel-Keleten és más kultúrtájakon, a vad fajták emberi irányítású kiválasztásával. A folyamat lehetővé tette a gazdasági termelést, a területek elfoglalását és a biológiai együttélés további fejlődését.

Ma a domestikált fajok révén megvalósuló gazdasági tevékenység elválaszthatatlan a mezőgazdaságtól és az élelmiszer-rendszerektől, miközben etikai és ökológiai szempontok, genetikai sokféleség és az állatjólét kérdések is fontos szerepet játszanak a modern tenyésztésben és szabályozásban.