domestikációk

Domestikációk olyan hosszú távú alkalmazkodási folyamatok, amelyek során vad fajokat az emberi környezethez igazodva kölcsönös előnyök révén alakítanak át. A szelekció és az együttélés eredményeként a fajok viselkedése, szaporodása, élettana és gyakran morfológiája is megváltozik. A cél általában az ember számára hasznos tulajdonságok kifejlődése: könnyebb együttélés, élelemforrás biztosítása vagy munkaerőként való felhasználás.

Jellegzetes jelenség a domestikációs szindróma: a domestikált populációkban gyakran megfigyelhető a nyugtatóbb viselkedés, a kisebb testméret, a változó színű szőrzet és más morfológiai változások, továbbá módosult szaporodási ciklus és gyakran eltérő agresszivitási szint.

Az állati domestikáció fő példái közé tartozik a kutya (Canis lupus familiaris), amely a farkasból származik, és hosszú ideje az emberi tevékenység része. Emellett számos haszonállat alakult ki, például a szarvasmarha, a juh, a sertés és a csirke.

Növények esetében a búza, árpa, rizs és kukorica voltak a korai domestikáció kulcsfajai. A búza és az árpa például a Közel-Keleten, a rizs Kelet-Ázsiában, a kukorica pedig a Dél- és Közép-Amerikában vált gazdaságos kultúrává.

Az összegzett információkat genetikai és archeológiai adatok alapján érthetjük meg: a domestikáció több helyen és időben zajlott, és szoros kölcsönhatásban alakította az emberi civilizációk fejlődését. Ma a genomika lehetővé teszi a konkrét szelekciós események pontosabb feltárását, a domestikáció korát és területi mintázatait.