Diszperziók

Diszperziók olyan rendszerek, amelyekben a diszpergált fázis apró részecskék vagy cseppek formájában van eloszlatva a folytonos fázisban. A részecske mérete alapján a fő csoportok a kolloid diszperziók (általában 1–1000 nanométer) és a durva szuszpenziók (>1000 nanométer). A diszperziók jellemzője, hogy a diszpergált fázis általában nem oldódik fel a közegben, csak fizikailag eloszlik benne.

A kolloid diszperziók közé tartoznak például az emulziók, ahol két folyadékban képződnek cseppek (például tej vagy majonéz), az aeroszolok, amelyekben a részecskék a gázban vannak eloszlatva (köd, felhő), és a kolloid szuszpenziók, ahol szilárd részecskék vannak folyadékban szuszpendálva (festékek, gyógyszer-készítmények egyes típusai). Ezek a rendszerek gyakran szemcsés, de átlátszók vagy opálosak lehetnek, a részecskék méretétől és a közeg optikai tulajdonságaitól függően.

Stabilitás szempontjából a diszperziók idő előtti szétesését, azaz koagulációt vagy csepp-kifejlődést elősegítő folyamatokat igyekeznek megakadályozni. Stabilizálási módszerek közé tartozik az elektrostatikus stabilizáció (pozitív vagy negatív töltés révén taszítás a részecskék között) és a szterikus stabilizáció (polimer vagy szerves réteg biztosítja a részecskék közötti fizikai akadályt). A stabilitást gyakran DLVO-elmélet segítségével értelmezik.

Előállításuk általában homogenizálással, ultrahangos vagy mechanikus őrléssel történik, de más technikák, például emulziós vagy diszpergáló eljárások is alkalmazhatók. Alkalmazási területei széles körűek: élelmiszeripar (tej, szószok), gyógyszeripar (oldatos és gél állagú készítmények), kozmetika (krémek, lotionok), festék- és tintaipar, valamint különféle műanyag- és papíripari alkalmazások.