Csoportazonosság

Csoportazonosság olyan pszichés állapot vagy identitás, amelyben az egyén érzékeli magát egy vagy több társas csoport tagjának, és annak pozitív vagy semleges értékelése része önazonosságának. A fogalom a társas identitás elméletének központi eleme: az egyén identitásának középpontjában a csoporthoz tartozás élménye áll, amely kifejeződik a csoporthoz kapcsolódó értékek, normák és elvárások internalizálásában, valamint az in-grouphoz való pozitív kötődésben.

A csoportazonosság három fő összetevője a kognitív azonosítás (az, hogy ki tartozik a csoporthoz), az affektív kötődés (büszkeség, hűség), és a normatív elkötelezettség (a csoport elvárásainak követése). Különbséget teszünk személyes identitás és társas identitás között: a személyes identitás az egyén egyedi jellemzőire, míg a csoportazonosság a csoporttag szemléletét és viselkedését befolyásolja.

A csoportazonosság fejlődésében a közös tapasztalatok, jelek, szimbólumok és nyelv játszanak szerepet, és kontextustól függően dinamikusan változhat. Funkciói közé tartozik a személyes önértékelés támogatása, koordináció és együttműködés elősegítése, valamint a határvonalak meghúzása intergroup konfliktusok esetén. Ugyanakkor erős összetartozás vezethet előítéletekhez vagy diszkriminációhoz, ha a csoportközi feszültségek nőnek.

Kutatások gyakran alkalmaznak skálákat és kvalitatív módszereket a csoportazonosság mérésére, például csoportazonossági mérőeszközöket és kollektív önértékelési mutatókat. A fogalom releváns több területen: etnikai, nemzeti, szervezeti vagy hobbi-közösségekben, és különösen aktuális a multikulturális társadalmakban és online közösségekben.