Csonttörések

Csonttörés a csont integritásának megszakadása. A sérülés helyétől és jellegétől függően fájdalom, duzzanat, deformitás és a végtag mozgatásának korlátozottsága lép fel. Diagnózist általában fizikális vizsgálat és röntgenfelvételek alapján állapítanak meg; szükség esetén CT vagy MRI is alkalmazható.

Klasszifikációja gyakran két alapvető szempont szerint történik. Zárt törés esetén a bőr érintetlen marad, nyílt (nyitott) törésnél pedig a csont és a környező szövetek a külvilággal is összeköttetésben állhatnak. Teljes törésnél a csont két végén keresztül szakítja meg a szerkezetet, részleges törésnél: a csont csak részben törik. Stabil és instabil törések között különbséget tesznek a törésvonal és a végtag stabilitásának tekintetében. A törésvonalat gyakran megnevezik: spirális, ferde (ferde tengelyű), transzverz (függőlegesen átmenő) vagy többszörös/komminút törés.

Okai közé tartozik a traumás események: esés, közlekedési baleset, sport- vagy munka közben bekövetkező erős erőhatás. Kockázati tényezők lehetnek az osteoporosis, más csontbetegségek, gyenge tápláltság vagy jóindulatú, illetve rosszindulatú elváltozások a csontban.

Kezelése a törés típusától és a beteg állapotától függ. Elsősegélynyújtás után immobilizálás ( sín vagy gipsz), fájdalomcsillapítás és a terhelés kerülése a kezdeti fázisban. Lehet konzervatív kezelés (rögzítés, rehabilitáció) vagy műtéti beavatkozás csavarok, lemezek, rögzítők alkalmazásával, különösen nyílt vagy instabil törések esetén. Gyógyulási idő általában néhány hétig tíz-tizenhárom hétig terjed felnőtteknél, gyermekeknél gyakran gyorsabban zajlik.

Komplikációk közé tartozhat a csontosodás zavara, fertőzés nyílt törésnél, ízületi merevség vagy ideg- és érkárosodás. Megfelelő kezelés és rehabilitáció mellett a legtöbb törés teljes vagy jelentős funkciókiesés nélkül gyógyul.