törésvonal

A törésvonal vagy törés vonala a földtani értelemben vett törészóna, ahol a kőzetek két oldala relatív elmozduláson mentek keresztül vagy történhet meg az elmozdulás. Gyakran sík vagy görbült vetületű felületként jelenik meg a földkéregben, és geológiai idők alatt kialakulhat; a mozgás lehet a mozgó oldalakhoz képest északi vagy déli irányú, horizontális vagy vertikális.

Keletkezése a tektonikus erők eredménye: a lemezek ütközése, kiütése vagy elcsúszása során a kőzetek mozdulhatnak egymáshoz képest. A törésvonalak gyakran a lemezhatárok mentén helyezkednek el, de megjelenhetnek a lemezek belsejében is (intraplaci törések). A mozgás típusa lehet oldalirányú (strike-slip), függőleges kitolódásos vagy húzó/nyomó jellegű, illetve ezek kombinációja (oblique-slip).

Leggyakoribb típusai közé tartoznak a normál törések (normal fault), amikor a felső tömb lefelé mozdul a lábfejelő blokkhoz képest; a fordított vagy vető törések (reverse/thrust faults), ahol a felső tömb részben vagy teljesen felnyomódik a mélyebb részek felé; valamint a csapásos törések (strike-slip faults), ahol a mozgás oldalirányú. Az oblique-slip törések kombinálják mindkét mozgást.

A törésvonalak fontos szerepet játszanak a szeizmikus tevékenységben és a tájformálásban. A kutatók a törésvonalak hosszát, a meszszeelést és a csúszási sebességet vizsgálva becslik a szeizmikus kockázatot és a területek geotechnikai tulajdonságait. Példák közé tartozik a San Andreas-törésvonal Kaliforniában és az Észak-Anatóliai törésvonal Törökországban.