törésvonalak

Törésvonalak a földkéregben olyan lineáris felületek vagy repedések, ahol a kőzetdarabok relatív elmozdulást mutatnak. A lemeztektonika keretében a tektonikus erők feszültséget hoznak létre, amely a törések mentén a kőzet megnyílásához, elcsúszásához vagy összenyomódásához vezet. A törésvonalak gyakran földrengéseket idéznek elő, és meghatározzák egy terület földrengésveszélyességét, a régió geológiájának felépítését és a felszínformálódást.

Fajtáik közé tartoznak a normál törésvonalak (extenzív feszültség, ahol a rétegeljárások elválnak és az egyik oldal lejjebb süllyed), a fordított vagy reverz törésvonalak (kompressziós feszültség, a törések egyik oldala felnyomódik vagy felhúzódik), és a csúszó vagy transzform törésvonalak (oldalsó elcsúszás, a kőzetek egymáshoz síkban csúsznak). Többféle törésvonal egyszerre is futhat egy adott területen, így bonyolult törészónákat alkotva.

A törésvonalak kutatása geológiai és szeizmológi módszerekkel történik: geodéziai mérések (GPS, InSAR), szeizmikus felvételek és terepi megfigyelések alapján állapítható meg a törések elhelyezkedése, hossza és mozgási jellemzői. Eredményeik alapján becsülhető a földrengésveszély, fel lehet mérni a mozgásuk ütemét és irányát, valamint a távlati kockázatokat. Példák: a San Andreas Fault Kaliforniában, egy jellegzetes csúszó törésvonal; az Afrika keleti részén futó törésrendszerek és a Himalája környéki törészónák, amelyek kontinensek mozgását kísérik.