Csontkárosodás

Csontkárosodás a csontszövet szerkezeti vagy funkcionális károsodását jelenti, amely trauma, fertőzés, anyagcsere-rendellenesség, sugárterápia, toxikus hatások vagy rosszindulatú folyamat következtében alakul ki. A károsodás lehet lokális (például törés vagy oszteonekrózis, azaz csontelhalás) vagy diffúz, és érintheti a csonttömeg minőségét és szilárdságát.

Fő okai közé tartozik a mechanikai trauma, fertőző csont- vagy ízületi gyulladás, osteoporosis, renalis osteodisztrófia, endokrin vagy anyagcsere-zavarok, sugárzás vagy kemoterápia okozta toxikus hatások, kortikoszteroidok, alkoholfogyasztás és dohányzás, valamint neoplasiák és a kapcsolódó kezelések. Ritkábban előidézhetik gyulladásos betegségek vagy vasculitis.

Jellemző klinikai kép: fájdalom, mozgáskorlátozottság, esetleg deformitás és pathiás törések. Diagnózis: a kórtörténet és a fizikális vizsgálat, képi vizsgálatok (röntgen, CT, MRI), csontdensitás mérése (DEXA) és laboratóriumi vizsgálatok a kalcium-, foszfor-, alkalis foszát- és vitamin D-szintek meghatározásával. Ritkán csontbiopszia szükséges.

Kezeés: a kiváltó ok megszüntetése és a tüneti ellátás. Fájdalomcsillapítás, immobilizáció vagy sebészeti beavatkozás a nem funkcionáló csont rész eltávolítása, revaszkularizáció vagy protézisbeépítés. Csontkárosodás osteoporosis esetén gyakran alkalmaznak osteoporosis-gyógyszereket (biszfoszfonátok, denoszumab, teriparatid), vitamin D és kalcium pótlást. Megelőzés: a károsító tényezők minimalizálása, egészséges táplálkozás, megfelelő sugárterápia és toxikus anyagok kerülése.

Prognózis: a kilátás az okától és a károsodás mértékétől függ. Súlyos vagy krónikus csontkárosodás tartós fájdalommal és funkciókieséssel járhat, ezért a korai diagnózis és a célzott terápia fontos.