csonttömeg

A csonttömeg a szervezet csontjainak ásványi anyagokban (főként kalcium és foszfor) kifejezett mennyisége, amely hozzájárul a csontok teherbíró-képességéhez és szilárdságához. A csonttömeg-értékek fontosak a csontrendszeri betegségek kockázatának becslésében, különösen az időskori törések megelőzésében.

Mérése és értelmezése: a leggyakoribb klinikai mérés a csont ásványi sűrűsége (BMD), amelyet DXA vizsgálattal határoznak meg. A BMD eredményét standardizált mutatókkal adják vissza, leggyakrabban T-score és Z-score formájában. A WHO definíciója szerint osteoporosis T-score ≤ -2,5; a -1,0 és -2,5 közötti értéket osteopeniának nevezik. A Z-score az azonos korú és etnikai csoporthoz viszonyított érték.

Kockázati tényezők és összefüggések: a csonttömeg csökkenése több tényező interakciójának eredménye, például életkor és nem (különösen a nőknél a menopauza után gyorsuló csökkenés), hormonális állapot, táplálkozás (kalcium- és D-vitaminbevitel), fizikai aktivitás, dohányzás és alkoholfogyasztás, hosszú távú bizonyos gyógyszerek használata és egyéb betegségek (például malabszorpció, hyperparathyreoidizmus).

Következmény és megelőzés: alacsony csonttömeg esetén fokozott a csonttörés kockázata, különösen a csípő- és a gerinctáji töréseké. A megelőzés és kezelés magába foglalja a rendszeres fizikai aktivitást (különösen súlyterheléses edzéseket), elegendő kalcium- és D-vitamin-bevitelt, a rizikófaktorok mérséklését, és szükség esetén gyógyszeres kezelést (pl. biszfoszfonátok, denosumab, teriparatid vagy egyéb készítmények), melyet egyénre szabottan, orvosi felügyelettel alkalmaznak.

Összegzés: a csonttömeg felmérése alapvető eszköz a csontrendszeri egészség értékelésében és a töréskockázat csökkentésében, különösen az idősebbeknél és a rizikócsoportba tartozóknál.