csonttörés

A csonttörés a csont integritásának részleges vagy teljes megszakadása, amelyet külső vagy belső erőhatás, hirtelen trauma vagy oki betegségek gyengítő hatása idézhet elő. A zárt törésnél a bőr érintetlen marad, a nyílt törésnél pedig a csontvégek a bőrön keresztül is láthatóak vagy a környező sejtés fertőzésveszéllyel járhat.

Típusai közé tartozik a diszplált (eltolódott) és a nem diszplált (nem eltolt) törés, a töredékekre szedő komminút törés, valamint a gyermekekre jellemző zöldág-törés. Fáradásos vagy stressztörés akkor alakul ki, ha ismétlődő kisebb terhelés hosszú idő alatt meggyengíti a csontot; patológiás törés pedig olyan csonthorpadás eredménye, amely már előre meglévő betegségtől, például csontrákból vagy gyulladásból fakad.

Tünetei között szerepel a hirtelen fájdalom, deformitás vagy instabilitás érzése, duzzanat és a terület érintésre érzékenysége. A diagnózist fizikális vizsgálat és képalkotó vizsgálatokkal (röntgen, szükség esetén CT vagy MRI) végzik. Nyílt törésnél gyakori a bőrfertőzés, ezért antibiotikum és megfelelő sebészeti ellátás szükséges.

Kezeésének alapja a stabilizáció és a fájdalomcsillapítás, a neurovaszkuláris állapot felmérése, valamint a kötés vagy sínteszt alkalmazása. Szükség esetén sebészi kezelés jön szóba: zárt gipszelés vagy külső rögzítés, illetve nyílt törés esetén nyílt redukció és belső (pl. csavarok, paddlek) vagy külső rögzítés. Rehabilitációra és fizikai terápia szükséges a mozgástartomány és izomerő visszaállításához. Gyógyulási idő a törés típusától, életkortól és helytől függően változik; gyermekek gyakran gyorsabban gyógyulnak, felnőtteknél hosszabb időt vehet igénybe. Komplikációk lehetnek malunion vagy nonunion, infekció, ideg- vagy érkárosodás, compartmentszindróma vagy fat embolia. Megelőzésben a biztonságos aktivitás, esésmegelőzés és csontrendszeri állapotok kezelése játszik szerepet.