osteopeniának

Osteopeniának, azaz a csont ásványianyag-sűrűségének mérsékelt csökkenésének olyan állapota, amelyben a csontok densitása alacsonyabb a normálnál, de még nem éri el az osteoporosis szintjét. A diagnózist gyakran DEXA-vizsgálattal állapítják meg. A csont ásványi sűrűsége alapján a T-score általában -1,0 és -2,5 közé esik osteopeniának megfelelően; -2,5 vagy annál alacsonyabb érték osteoporosisra utal.

Fő okai és kockázati tényezői közé tartozik az életkor előrehaladása, a női nem (különösen posztmenopauzában), alacsony testtömeg-index, dohányzás, magas alkoholfogyasztás, elégtelen kalcium- és D-vitaminbevitel, valamint a mozgásszegény életmód. Bizonyos betegségek és gyógyszerek, például glükokortikoid-használat is fokozhatják a csonttömeg csökkenését. Osteopenia gyakran tünetmentes, de hosszú távon fokozhatja a törések kockázatát, különösen a csípő-, csukló- és gerinctáji töréseket.

Diagnózis és értékelés: a DEXA-vizsgálat a legmegbízhatóbb módszer a csontdenzitás mérésére. A FRAX-kockázati eszköz segítségével becsülhető a 10 évre előforduló nagyobb törés kockázata, amely alapján dönthetnek az esetleges kezelésről. A kezelési döntések döntően a töréskockázati szinttől függnek.

Kezelés és megelőzés: alapelvek közé tartozik a megfelelő kalcium- és D-vitaminbevitel, valamint a rendszeres, terheléses és ellenállóképesség-növelő testmozgás. Az esésmegelőzés is kiemelt fontosságú. Gyógyszeres kezelés általában csak magas töréskockázat esetén merül fel (például biszfoszfonátok, denosumab vagy egyes esetekben teriparatid), míg osteopeniában a nem gyógyszeres megközelítés elsődleges marad. Rendszeres nyomon követés fontos, gyakran DEXA vizsgálatokkal 1–3 évenként vagy a rizikó alapján.