Blimfocitákat

B-limfociták, közismert nevükön B-sejtek, az adaptív immunrendszer humorális ágának alapvető elemei. Ezek a fehérvérsejtek a csontvelőben keletkeznek, és a nyirokszövetekben érik el érett naiv állapotukat. Naiv B-limfocita felszínén a B-sejt receptor (BCR) található, amely membránba illesztett immunoglobulinokból áll. Amikor a BCR megköt egy specifikus antigént, a sejtek aktivációja és klonális proliferációja indulhat meg.

Az aktiváció többféle út vezethet. A legtöbb esetben a BCR által megkötött antigént a nyirokcsomók és egyéb nyirokszövetek segítő T-sejtjei felismerik (t-sejtfüggő aktiváció). Ekkor a B-sejtek MHC II-n keresztül prezentálják az antigént, és citokinek hatására differenciációs programban vesznek részt. Bizonyos antigének azonban t-sejtfüggetlen aktivációt is kiválthatnak, például erős poliszacharid antigének esetén.

Az aktivált B-limfociták a nyirokszervek germinális centrumában diffrenciálódnak: plasmasejtekké és memória B-sejtekké alakulnak. Itt zajlik a somatikus hipermutáció és az immunoglobulin osztályváltás (switch), amely az antitestek affinitását és osztályát javítja.

Az antitestek szerepe közé tartozik a kórokozók neutralizálása, antigének jelölése a fagocitózis számára és a komplementrendszer aktiválása. A memória B-sejtek hosszú távú védelmet biztosítanak a későbbi expozíció esetén, míg a plazmasejtek gyors, nagyszámú antitest-termelést végeznek.

B-limfociták klinikai vonatkozásai közé tartozik a primer és szekunder immunhiányok felismerése, autoimmun betegségek és B-sejtes malignitások, például limfómák. Terápiákban a B-sejtek célzása, például anti-CD20 (rituximab) antitestek, hatékony lehet, de egyúttal befolyásolhatja a humoral immunválaszt. Laboratóriumi vizsgálatok markerrel (CD19, CD20) segíthetnek a B-sejtek azonosításában és monitorozásában.