limfómák

Limfómák a nyirokrendszer rosszindulatú megbetegedései. A két fő csoport a Hodgkin limfóma (HL) és a non-Hodgkin limfómák (NHL). NHL-en belül B-sejtes és T-sejtes típusok találhatók; gyakori alosztályok közé tartozik a diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL), follikuláris limfóma, mantel cell limfóma, Burkitt limfóma és a kis limfoid lymphoma. HL jellemzője a Reed-Sternberg sejtek jelenléte. A limfómák előfordulása és kockázati tényezői sokszínűek, és immunállapot, fertőzések vagy genetikai tényezők befolyásolják őket.

Tünetek közé tartozik a fájdalommentes nyirokcsomó-duzzanat, éjszakai izzadás, láz és fogyás. Diagnozisban a fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálatok (CT vagy PET-CT) és nyirokcsomó biopszia kulcsfontosságú, immunofenotípiás vizsgálatokkal. A betegség stádiumát az Ann Arbor skálával értékelik a Cotswold módosításával; a kóros sejtek típusa határozza meg a kezelési irányt.

Kezélési megközelítés: HL-ben gyakran ABVD kemoterápia és szükség esetén radioterápia. NHL-ben rituximabot tartalmazó immunkemoterápiát (például R-CHOP) alkalmaznak, a beteg sejtes típusától és stádiumától függően. Bizonyos esetekben összetett protokollok, sugárterápia, célzott terápiák és őssejt-transzplantáció is szóba jöhetnek. A prognózist a típus, stádium, általános állapot és prognosztikai indexek befolyásolják.

Epidemiológia és kockázatok: felnőtt korban fordulnak elő leggyakrabban, férfiaknál egyes típusokban gyakoribb. Kockázati tényezők közé tartozik immunszuppresszió, HIV, bizonyos fertőzések (például EBV) és genetikai hajlam. Szűrés nincs, de a korai diagnózis és a gondozás javítja a kilátásokat.