Bevérzés

Bevérzés egy olyan állapot, amelyben a vér kiszivárog a vérerekből. A bevérzés lehet külső, ha a bőrön vagy testnyílásokon át látható vérzés jelentkezik, vagy belső, ha a vér a testüregekbe vagy szövetekbe kerül. A belső bevérzés súlyosabb lehet, és gyakran nem látható kívülről.

Okok és rizikók: lehet traumás (sérülés, műtét) vagy spontán (érrendszeri rendellenességek, koagulopátiák, gyógyszerhatások). Fő kockázatok közé tartozik a hemofília, von Willebrand-kór, trombocitopénia, májbetegségek, vitamin K hiány, és véralvadásgátló gyógyszerek.

Típusok és tünetek: Bevérzés lehet külső vagy belső. Külső bevérzés például horzsolás, orrvérzés vagy vérzés a fogínyből; belső bevérzés fordulhat elő a has-, mellüregben, koponyaüregben vagy izmokban és ízületekben. A bőrön petechiák, purpura vagy zúzódások jelentkezhetnek. Tünetek közé tartozik fejfájás, szédülés, gyengeség, hasi fájdalom vagy alacsony vérnyomás, ha súlyos belső vérzés lép fel.

Diagnózis: az orvos értékelése kiterjed az anamnézisre, fizikális vizsgálatra és laboratóriumi vizsgálatokra (vérkép, INR/PT, aPTT, trombocitaszám). Szükség esetén képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, CT, MRI) igazolják a belső vérzést.

Kezelés és megelőzés: a vérzés megállítása és a beteg stabilizálása az elsődleges cél. Külső bevérzésnél gyakorlatilag a nyomás és steril kötés; belső bevérzésnél kórházi ellátás, folyadék- és vérpótlás, szükség esetén vérátömlesztés vagy koagulációs faktor adása, valamint az alapbetegség kezelése (például antikoaguláns terápia módosítása). Súlyos esetekben sebészeti vagy endovaszkuláris beavatkozás lehet szükséges. Megelőzés: a rizikófaktorok és gyógyszerhasználat egyéni kockázatának figyelemmel kísérése, koagulopátiák korai felismerése és megfelelő kezelése.